Kedves Érdeklődők, Barátaink!

Idén áprilisban újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Most először fordult elő velünk, hogy elő kellett keresnünk a korcsolyákat a februári jégpálya zárás után is, ráadásul mindezt április végén, gyönyörű tavaszi napsütésben! Meghívót kaptunk a 2014-’15- ös “Gyere korizni!” program országos záró rendezvényére, a „Ki mit tud?” váltóversenyre, a fővárosi Gyakorló Jégcsarnokba. A gyerekek és a szülők is nagy örömmel fogadták a hírt, és „jeges” lázban égve várták az április 25-i szombatot, amikor is útnak indulhattunk Budapestre korizni. Mint már említettem, vízválasztó dolog ez számunkra, hiszen a nálunk sportoló gyerekek most korcsolyázhattak első alkalommal a honi korcsolyasport egyik fellegvárának számító csarnokban. De haladjunk szépen sorban!

Az indulásnál mindenki korán reggel, frissen, fiatalon, üdén, fitten jelent meg a Gimi előtt, ahonnan Fehér Jani bácsi autóbuszával vette kezdetét utunk. Azt gondolom, az összes variációs lehetőséget kimerítettük, ami gyerek-szülő párosításban létrejöhet. Volt aki Anyával, volt aki Apával jött. Akadtak, akik bátran, szülő nélkül utaztak, és akadt, akit Apa és Anya is elkísért. Miután bepakoltuk a csomagokat, korcsolyákat a csomagtartóba, mindenki elfoglalta a helyét és elindultunk. Természetesen a csomag mellé pakolt mindenki nem kevés izgalmat, drukkot (főleg edző bácsi, hogy mi lesz velünk?), de ez még az abszolút egészséges, jól eső tartományba esett. Az utazás első felében csapatépítő tréning zajlott. Új barátságok kezdtek szövődni, régi ismeretségek melegedtek csapattársi kötelékké, és elkezdett a társaság együtt élni, lélegezni.

Az első tervezett megálló – igazodva a terhelés időpontjához – menetrendbe beépítve fél tíz magasságában volt. Ekkor megálltunk, kiszálltunk a buszból, kellemesen megreggelizett mindenki, játszottunk a döntetlenre (00), majd mikor mindenki végzett mindennel, „nyergeltünk”, és indultunk tovább.

Roppant kellemes meglepetés következett. Az kérdéses számomra, hogy a felnőttek vagy a gyerekek élvezték-e jobban sofőrünk, Jani bácsi egyedülállóan színes idegenvezetését (élek a gyanúperrel, hogy a felnőttek), de az biztos, hogy mindenki nagyon jól szórakozott! Volt szó a biztonságos közlekedésről, mindenféle érdekességről a nagyvilágból, gépjárműcsodákról, épületekről, mindezt rendkívül szórakoztató tálalásban. Folyamatosan dolgozott a figyelemközpont, mindenkinek sikerült fenntartani az érdeklődését. Szinte már sajnáltam, hogy a tervezett időben, halálos pontossággal megérkeztünk a Gyakorló Jégcsarnokhoz.

Itt szíves fogadtatásban részesültünk, megmutatták hol tudunk letáborozni, kik lesznek a segítségünkre. Aztán elkezdődött a nagy esemény. Köszöntötte a csapatokat a program „megálmodója”, koordinátora, a korábbi kiváló jégtánc világklasszis Engi Klára, valamint megnyitotta, és megtisztelte a jelenlétével az egész eseményt a MOKSZ pontozásos ágazati igazgatója, Bálint Csaba. A hivatalos megnyitó után minden csapat külön-külön bemelegített ”szárazon” a jégcsarnok előtti placcon, majd bementünk, és téliesítettük magunkat.

Korcsolyázunk! Április 25-e van, és mi korcsolyázunk! Nekem ez így együtt hihetetlen. Mi lesz velünk, ha ezt „berényi jégen” is megtehetjük, még belegondolni is fantasztikus! De vissza Budapestre! Mielőtt elkezdődött volna a vetélkedő, minden csapatnak volt kb. 40 perce megismerkedni a jéggel, újra belekóstolni a korcsolyázásba, megszokni a légkört. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy amíg a csapatok többsége a sorverseny feladatait gyakorolta, addig mi kihasználva a nagyszerű lehetőséget felelevenítettük a jeges játékainkat. Elképzelhető, hogy emiatt a sorversenyen nem szerepeltünk száz százalékosan, de úgy tűnt, a jégen a srácok-lányok nem tiltakoztak emiatt.

A bemelegítő korcsolyázás után kaptunk egy kb. 10 perces pihenőt, ami alatt elpogácsázgattunk, valamint elüdítőzgettünk. Miután újult erőre kapott mindenki, kezdetét vette a sorverseny. A gyerekek nagyszerűen helytálltak, és szeretném külön kiemelni, hogy a jászberényi csapat kimagaslóan fegyelmezetten hajtotta végre a feladatokat (néha saját magunknak, csakúgy önszorgalomból megnehezítve néhányat 🙂 )! Az edzői különmunkát példamutatóan, tudatosan teljesítette minden versenyzőnk. A különmunka tárgya a mosolygás, és a feladatok, a korcsolyázás minden pillanatának élvezete volt.

A sorverseny végeztével volt még lehetőség egy kis szabad korcsolyázásra. Nagy büszkeségünkre a gyerekek itt is remekül megtalálták a helyüket, együtt játszottak ismerősök és ismeretlenek, kisebbek és nagyobbak, lányok és fiúk. Azonnal elindult a vonatozás, de jöttek a lurkók kérdés nélkül kidobózni is. Önfeledt mókázás volt ez a javából. A játék után mindenki átvehette Kláritól az ajándékcsomagját, érmét, és készültek a csapatfotók, villogtak a vakuk.

Hozzátartozott még a programhoz egy finom ebéd (bár volt olyan kisfiú, aki megjegyezte, hogy ez a leves nem olyan finom, mint az Anyáé 🙂 ). Ahogy befejezte mindenki az ebédjét, összeszedelőzködtünk és indultunk haza!

A hazaút sok izgalmat már nem tartogatott számunkra. A szülők elmondása szerint Ők is nagyon jól érezték magukat, tetszett Nekik a rendezvény. Együttes megállapítás volt, hogy nagyon ügyesek voltak a gyerekek. A gyerekek elmondása szerint pedig: hrrr, psssz, hrrr, psssz…

Fél hatra haza is értünk, itt azután ki-ki családja körében és élményeivel a zsákjában tért haza jogos és megérdemelt pihenését, vacsoráját elkölteni, és élménybeszámolóját megosztani.

Szeretnénk még egyszer megköszönni a Szövetségnek, Engi Klárinak és a szervezőknek, hogy a mi gyerekeink is részesei lehettek ennek a nagyszerű tavaszi programnak! Köszönet a Szülőknek, akik immár sokadszor varázsoltak remek, családias légkört körénk, amit kiemelten fontosnak tartok egy-egy ilyen rendezvény alkalmával! És óriási köszönet és dicséret a csapat tagjainak, hogy szülő, edző és szurkoló egyaránt büszke lehet rájuk a helytállásuk, fegyelmezettségük és teljesítményük miatt!

Hering Antal
vezetőedző