Tehetség, szorgalom, biológiai érés

Nagyon sok mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogy miért ügyes egy gyerkőc valamiben, a másik meg miért nem. Nézzük, milyen okok vannak ennek a hátterében!

A gyerekeink jó adag útravalóval felvértezve érkeznek meg hozzánk, életre szóló személyiségjegyeik és adottságaik már az anyaméhben megmutatkoznak. Mindannyian kapunk valamennyi tehetséget, a nagy kérdés, hogy megtaláljuk, felismerjük, és megbecsüljük-e, amit kaptunk. Sajnos, lehangolóan sok rossz példát lehet látni mindenfelé, elég, ha csak megnézünk egy-egy adást a kereskedelmi tévéken futó tehetségkutatók válogatóiból (bár talán szerencsésebb, ha mégsem tesszük…).

Lázár Ervin, a nagy mesélő „Szegény Dzsoni és Árnika” című meséjében így ír erről:

Ötödik fejezet 
amelyben Ipiapacsról, a hírhedett rablóról kiderül, hogy szerencsére nagyszerű gömbérzéke van

(…)
– Ha ezek az Ipiapacsék ilyen jól tudtak futballozni, akkor miért lettek rablók? Miért nem futballoztak kezdettől fogva?
– Mert nem tudták magukról, hogy tudnak futballozni. Szegény Dzsoni vette észre, hogy milyen ügyesek. Ő segített rajtuk.
– Az emberek nem tudják magukról, hogy miben ügyesek?
– Nagyon sokszor nem tudják. Mással foglalkoznak, mint amihez tehetségük van.

– Pedig mindenkinek van valamihez tehetsége?
– Igen. Mindenkinek.
– Ez biztos?
– Egészen biztos.
– Nekem például mihez van tehetségem?
– Majd ha megnősz, kiderül.
– És most semmi tehetségem nem derül ki?
– De igen. Nagyon jókat tudsz kérdezni.

Forrás: OSZK – MEK, Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika V.

Az adottságok mellett kiemelkedően a legfontosabb tényező az elszántság, hogy a gyerek mindennél jobban akarja a sikerélményt. Az ebből táplálkozó szorgalom és alázat már a gyerekkori sportban is meghatározó jelentőségű.

Lényeges szerepe van még a biológiai érésünknek is. Nem azonos a kronológiai életkorunk és a biológiai életkorunk. Gyerekkorban a lányok hamarabb lesznek tudatosak, mint a fiúk (és ez később így is marad, de ezt most inkább hagyjuk… 🙂 ). Serdülőkorban a leglátványosabb a különbség, főleg a fiúknál: van, aki már borotválkozik, míg az osztálytársa szívesen elidőzik a gyerekjátékokban. Kedves nénik-bácsik: türelem! A türelem a felnőttek erénye és fegyvere kell, hogy legyen! És ezt nekünk legalább olyan jól kell alkalmaznunk, mint amilyen jól használják a kicsik a hiszti nevű fegyverüket.

Izomzat és edzésmunka gyerekkorban

Az okok között szerepel az izmok felépítése is. Alapvetően háromféle izmunk van. Akaratunktól független a szívizmunk („az ember a szívének nem parancsolhat” 🙂 ) és a simaizmaink (pl. a bélműködés perisztaltikus mozgását elősegítő izmok). Ezeket az izmainkat akaratlagosan nem tudjuk működtetni, ez a vegetatív idegrendszer dolga. A harmadik fajta a harántcsíkolt izomszövet.

A harántcsíkolt izmot még tovább oszthatjuk lassú rostú és gyors rostú izmokra. Ha izommunka alapján nézzük: az, akinek az izmaiban többségében gyors rost van, gyors, robbanékony, vibráló, de fáradékonyabb lesz. Az ilyen adottságokkal rendelkező gyerekeket érdemes a küzdősportok, a sportjátékok, az atlétika “rövid” számai (100m, 200m sprint, távolugrás, magasugrás… stb.) felé terelgetni. Az, akinek az izmaiban túlnyomó részt lassú rost van, inkább hosszútávon terhelhető, mert ezek az izmok sokáig tudnak munkát végezni, bár az energia felszabadítás nem annyira nagymértékű és hirtelen, viszont annál gazdaságosabb. Ilyen adottságokra van szükség a hosszútávfutásban, a triatlonban, a kerékpározásban, az evezésnél, az úszásnál és a sífutásnál.

Bonyolítja a helyzetet, hogy bár kb. 2 éves korra kialakul a csecsemő izomzatból a végleges rostösszetétel, de ez izomcsoportonként változhat: ha pl. valakinek a felkarjában a gyors izomrost van többségben, attól még lehet, hogy a combfeszítő izma lassú izomrost többletet mutat.

Felmerül a kérdés: ha a veleszületett tehetség ennyire meghatároz mindent, akkor a megfelelő kiválasztáson kívül tehetünk-e bármi érdemlegeset a gyerekek sportsikereiért? A legfontosabb válasz:

A SZORGALOM IDŐVEL MINDIG LEGYŐZI A SZORGALOM NÉLKÜLI “NYERS TEHETSÉGET”!

Miért?
Egyrészt: a modern kor edzésmunkája és módszerei óriási mértékben tudják segíteni a sportolót a választott sportágában való fejlődésben.

Másrészt: van egy harmadik féle izomrosttípus (bizonyos kutatások szerint ez a gyors típus altípusa, de ezt az elemzést meghagynám a kutatóknak): a vegyes típus. Ez az izomrost típus megfelelő edzésmunkával szerkezetileg is és tulajdonságaiban is változtatható, míg a másik két alaptípus nem!

És izomrost típusoktól és az egyéb testi paraméterektől függetlenül muszáj megemlíteni azokat a kivételeket is, amelyek első hallásra megdöbbentőnek tűnnek: számtalan olyan történetet ismerünk, amikor egy sportoló a sporttudomány aktuális eredményei szerint elvileg nem sokra vihetné, és mégis az egész világ a lábai előtt hever.

Közéjük tartozik Paula Radcliffe, aki katasztrofális stílusban, biomechanikailag teljesen gazdaságtalanul fut, és jelenleg a maratoni futás világrekordere.

Szintén elképesztő a világbajnok Prince Naseem Hamed esete, akinek a bokszolása sokkal inkább egy improvizatív freestyle tánchoz hasonlít, és aki súlycsoportjában szinte verhetetlennek bizonyult (36 győzelem, 31 KO, 1 vereség).

Jordi Albát alacsony testalkata miatt eltanácsolták a Barcelona futball akadémiájáról, majd pár év múlva 14 millió euróért vásárolták vissza. Az Európa-bajnok spanyol csapat és a Barcelona oszlopos tagja.

Carolina Kostner Európa-bajnok, világbajnok, olimpiai bronzérmes műkorcsolyázót a maga 170 centijével meg túl magasnak tartották a korcsolyázáshoz.

A megfelelő edzésmunka megtervezéséhez ma már a gyereksportban is szükség van a sporttudomány alkalmazására. Egy dolgot azonban mindenképpen szem előtt kell tartanunk: a tudomány eredményeit nem szabad arra használni, hogy szembe kerüljünk a természet törvényeivel! Csak élnünk szabad a tudás adta hatalommal és nem visszaélni vele. A mesebeli Szegény Dzsoni példáját követve, elsősorban azt kell észrevennünk, hogy ki miben ügyes, és a tehetség kibontakozását kell minden eszközzel segítenünk.

Hering Antal
vezetőedző