Barna Nelli, gyermekpszichológus írása
Jobb, gyorsabb, tökéletesebb = boldogabb?
Kedves Szülők!
Biztosan aggódtak, izgultak már csemetéjükért, akire éppen valamilyen megmérettetés várt. Ha most a szívükre teszik a kezüket, meg tudnák mondani, hogy valójában miért is aggódtak? Azért, hogy a legjobb, legügyesebb, legbátrabb, ..leg..leg…legyen? Vagy azért, hogy büszkén kihúzhassák magukat gyermekük sikeréért, netalán azért, hogy nehogy ciki legyen mások (család, más szülők) előtt, hogy az Önök gyermeke utolsó lett vagy csak közepes lett a felmérője? Ez a fajta érzés teljesen érthető, egészséges reakció. Óhatatlanul összehasonlítjuk más gyerekekkel a sajátunkat. Már egészen csecsemőkorban is tapasztalható, hogy a szülő azon aggódik, hogy gyermeke beszéd, mozgás fejlődése, szobatisztasága nem abban az ütemben zajlik, mint a szomszéd gyermeké. Miért is kellene, hogy mindenben jobb, gyorsabb, tökéletesebb legyen? Tovább
Sokan azt gondolják, hogy léteznek tuti gyakorlatok, amik egy gyereksport edzésen mindig beválnak. A személyes tapasztalatom azonban az, hogy maximálisan gyerekfüggő, hogy mi a tuti gyakorlat! Azt hiszem, hogy edzőként a hivatásunk egyik legnehezebb és egyben legszebb része, hogy a repertoárunkból milyen érzékkel tudjuk kiválasztani az adott csapat, vagy akár csak egyetlen gyermek sportoló számára az adott pillanatban legmegfelelőbb feladatot. Így aztán rendszeresen fejtörést okoz, ha megkérdezik tőlem, mit szoktunk csinálni edzésen. Több jó válasz is létezik erre, de nem feltétlenül ezekre számít, aki a kérdést felteszi.